Hangtalanul suhan a föld felé. Már nincs sok hátra, becsapódik. De nincs súlya, hangja, nesze, szaga, zaja. Még íze sincs. Nincs egyedül sokan jönnek, ellenvetést nem tűrve. Beborítják az eget, lassan a környéket is. Házak, utcák, kocsik, járda. Még a kutyaszar sem menekül. Minden fehér lesz.
TISZTELT HÖLGYEM\URAM!
Eleve az jó esik, hogy hagyják, választhatok. Lám a néhai liberális párt legalább a köszöntésben visszanyúlt a gyökereihez.
Vihar van. Cseppek esnek, mintha jég lenne. De nyugalom, lecsekkoltam, nem az. Tényleg csak eső. Nyilván túl nagy távot tesz meg, felgyorsul és belebaszódik a betonba. Van hangja, tény. Közben valami elbaszott zene szól. Ilyenek az esték. Csak nem mindig esik. Meg nem mindig vagyok egyedül pihenős pozícióban.
Egy kókler vagyok igazából mindig is az voltam. Olyanokkal voltam, akik jobbak, okosabbak és nyilván szebbek is. Aztán olyan nőkkel dugtam, akik igazából nem gondolták át, hogy akkor most ki kinek tesz szívességet. Olyanok szerettek, akiket természetesen nem érdemeltem meg. Gondolok itt a szűk családtól az összes jött-mentre, akikhez közöm volt\van\lesz…
Tegnap láttam egy könyvet a kirakatban. Lefeküdtem egy nővel címmel. Gondoltam megveszem, de kinőttem már abból, hogy mindent benyeljek, hagytam a faszba.
